Krizbai Sándor blogja

Vázlatok a noteszből

2011-02-02T12:00:00.000-08:00

Apró képek, Plakát

2010-04-16T09:56:00.001-07:00

Kiállítás: Apró képek 10-04-18, 17 óra, Vajda Lajos Stúdió

2010-04-08T02:44:00.001-07:00

Szent Kristóf

2010-01-30T05:34:00.000-08:00

Részletek:

“Oroszlánok”

2009-11-09T12:46:00.001-08:00

80cm x 60cm, olaj-vászon
300 000 Ft

“Vírusok”

2009-11-09T12:01:00.001-08:00

70 cm x 50 cm, olaj-vászon
200 000 Ft 70 cm x 50 cm, olaj-vászon
200 000 Ft 50 cm x 50 cm, olaj-vászon
200 000 Ft 70 cm x 50 cm, olaj-vászon
250 000 Ft70 cm x 50 cm, olaj-vászon
250 000 Ft 70 cm x 50 cm, olaj-vászon
250 000 Ft70 cm x 50 cm, olaj-vászon
250 000Ft

50 cm x 50 cm, olaj-vászon
300 000 Ft

Szűcs György megnyitó szövege

2009-11-09T10:03:00.001-08:00

A hely keresése

Jegyzőkönyv a hajónapló számára: „Krizbai Sándor kerek születésnapja alkalmából, Magyarországra települése 25. évfordulóján 1000 év 10 képen címmel kiállítást rendezett a szentendrei Városháza Polgármesteri Galériájában, amelyre vendégművészként meghívta barátait, Aknay Jánost, Bereznai Pétert, Holdas Györgyöt, feLugossy Lászlót és Vincze Ottót is.”

Ez a közlemény a felületes utókornak azt sugallhatja – feltéve, hogy a művek közül legalább néhány fennmarad –, hogy Krizbai évszázadnyi tagolásban, egyenletes időtávokat kihasítva a végtelen időből, kissé fátyolos, szentendrei plein air stílusban historikus tablókat, helytörténeti illusztrációkat festett a hivatali helyiségek díszítésére.

Tudva-tudjuk persze, hogy a jövőből visszanézve tulajdonképpen lényegtelen lesz az a pontosítás, apró lábjegyzet, amit ez a kiállításmegnyitó jelent. Lehetséges, hogy a messzi jövőben, a hasonló ambíciókat ápoló egyik művész – a dokumentátor – fotórealista stílusban örökít majd meg bennünket, gondosan kimunkálva az arckifejezéseket, mozdulatokat, a háttérben elődje alkotásait is elhelyezve, míg másikuk – az interpretátor – talán éppen e művektől inspirálódva jelenkorunk szellemiségét, tudatos-tudattalan gondolatvilágát, személyes és kollektív emlékezetének motívumait, jelképeit gyűjti össze. Mi, hiú résztvevők, inkább az elsőben, Krizbai pedig az utóbbiban reménykedik.

Krizbai képein természetesen megtaláljuk azokat az időzárványokat, amelyek között a dunamenti vidék „teremtés-kori”, öntudatlan formálódása éppúgy megjelenítődik, mint az emberi történelem egy-egy konkrét eseménye, jelentős pillanata. Gyakran egy képen belül találkozunk ecsettel alig letapogatott felületekkel, összecsomósodó matériával, értelmezhetetlen alakzatokkal, illetve „értelmes”, megfejthető formákkal (fák, tárgyak, állatok, emberek), amelyek arra utalnak, hogy a művész csak részben engedelmeskedik azoknak a titokzatos, belső erőknek, távoli hangoknak, sokszor megfogalmazhatatlan érzeteknek, amelyek a művek megfestésére ösztönzik.

A látványból és saját emlékeinkből meséket, elbeszéléseket konstruálunk, amelyek alkalmanként analógiákat, de sohasem teljes azonosságot mutatnak a Szentendre, egyszersmind a művész múltjában/jelenében felbukkanó epizódokkal.

Az egyik képen, a római színben, egy tógás ifjú, nevezzük Alexiusnak, mintha tétova mozdulatokkal a háromlábú asztalka, a tripus számára keresne szilárd alátámasztást a szabadban elvégzendő áldozati rituálé elvégzéséhez. (A képzelet mindig megtalálja valóságalapját: az aquincumi múzeumban őrzik azt a Szentendrén talált sírsztélét, amelyen az áldozati jelenet középpontjában egy tripus áll.)

Itt is az a háromágú alakzat, idom, rajzolat látható, amely – Krizbai elképzelése szerint – mágneses pólusként vonza magához a kultúrákat, népcsoportokat, embereket. A kiemelt jel nem más, mint más képeken a konkrét valójában magasodó, 18. századi Pestiskereszt horizontális metszete, a különféle mitológiákban, vallásokban megjelenő hármasság ebben az esetben földrajzi (Szentendre), multikulturális (szerbek, zsidók, magyarok), történelmi stb. rétegekre bontható sűrítménye, amelynek átélése – a képek segítségével – egyszerre személyes és egyszerre szimbolikus módon valósulhat meg. A művész alkotta virtuális világban például a növényi ruhába öltözött, esőhozó isten, a dodola (román nyelvterületeken a papaluga) éppúgy magától értetődő otthonossággal szerepel, mint a furcsa, elrontott Calder-mobil falfirkájára csodálkozó Barcsay Jenő bácsi. Egy másik képen – nevezzük 1956-os víziónak – a kakas látványa, itt, Ámos Imre városában a nagykállói csodarabbi énekét is felidézheti: „Szól a kakas már, / Majd megvirrad már, / Zöld erdőben, sík mezőben / Sétál egy madár.”

Végső soron Krizbai nem tesz mást, mint az univerzalitás szférájába, más szavakkal az időtlenségbe emeli át szűkebb környezetét úgy, hogy a szentendrei főtér keresztjét egyfajta világtengelyként, axis mundiként kezeli. Emlékezzünk rá: a kínai filozófiában a négy világtájhoz egy ötödik is kapcsolódik, a közép, amelynek hozzárendelt őseleme a föld. Az erre az alapra helyezett univerzális jel, mind elvont, mind konkrét formájában az egyetlen szellemi valóság, amely körül bizonytalan körvonalú, olykor antropomorfizálódó, álomszerű, emlékeinkből, vágyainkból, félelmeinkből szőtt alakok, alakzatok gomolyognak. A középponti embléma ilyenformán más földrajzi környezetbe is illeszthető, mint az utolsó képen a Kárpátok tövében meghúzódó Zabolára, ahol idén nyáron a művészek egy csoportja a „táj misztikájának” átélésére, feltárására és megörökítésére szövetkezett.

Jelenleg azonban Szentendrén vagyunk, a sokak által lakott, de kevesek által megtalált helyen. „A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel – írta az egykor Szentendrén élő, majd ide mindig vissza-visszatérő, végső nyughelyet is itt megtaláló Hamvas Béla (Az öt géniusz). – A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, ha csak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. […] A térnek képlete, a helynek géniusza van” Majd később hozzátette: „A tájképfestés nem más, mint hódolat a hely géniusza előtt.”

Szentendre, 2009. november 5.

Szücs György

“Kortársaim” sorozat 1-5.

2009-11-09T08:26:00.000-08:00

80cm x 100cm, olaj-vászon
400 000 Ft80cm x 100cm, olaj-vászon
400 000 Ft 80cm x 100cm, olaj-vászon
400 000 Ft 80cm x 100cm, olaj-vászon
400 000 Ft

“Kortársaim” sorozat 6-10.

2009-11-09T08:25:00.000-08:00

80cm x 100cm, olaj-vászon
400 000 Ft 80cm x 100cm, olaj-vászon
400 000 Ft

80cm x 100cm, olaj-vászon
400 000 Ft

“Kortársaim” sorozat 11-16.

2009-11-09T08:23:00.001-08:00

80cm x 100cm, olaj-vászon
400 000 Ft

“Zabolai képek”

2009-11-09T07:53:00.001-08:00

120cm x 80cm, olaj-vászon
350 000 Ft 80cm x 60cm, olaj-vászon
250 000 Ft 90cm x 90cm, olaj-vászon
500 000 Ft 90cm x 90cm, olaj-vászon
300 000 Ft 80cm x 120cm, olaj-vászon
350 000 Ft

“1000 év, 10 képen” sorozat 1-5.

2009-11-09T07:48:00.001-08:00

160cm x 110cm, olaj-vászon
700 000 Ft 160cm x 110cm, olaj-vászon
700 000 Ft 160cm x 110cm, olaj-vászon
700 000 Ft 160cm x 110cm, olaj-vászon
700 000 Ft 160cm x 110cm, olaj-vászon
700 000 Ft

“1000 év, 10 képen” sorozat, 5-10.

2009-11-09T07:38:00.001-08:00

Kiállítás

2009-10-29T12:41:00.001-07:00

Befejezett képek

2009-10-28T07:52:00.001-07:00

Interjú

2009-10-25T16:34:00.001-07:00

Beszélgetés Krizbai Sándor képzőművésszel

Talán nincs róla pontos kimutatás, hány művész, és azon belül hány képzőművész vagy festő él Szentendrén, de elég ha tudjuk, hogy nevezik a művészek városának. Milyen érzés festőnek lenni ezen a művészetileg frekventált helyen? Terhet jelent, vagy éppen felszabadultságot?

Erről csak a „beavatásom” időpontjától számított idő viszonylatában (1984) tudok nyilatkozni, ugyanis én csak ettől kezdve vagyok a szentendrei művészek és művészet ismerője. Először külsősként, aztán itt lakóként, gyakran ezt a különleges karriert élvezve, esetenként pedig éppen ettől szenvedve. A szentendrei Régi Művésztelep megalakulása után, a múlt legendája, misztikus kisugárzása fényében mondható ki az a csábos jelző, hogy „Szentendre a művészek városa”. Jó érzés, hogy beszélnek rólunk, ismertek vagyunk, kellemes a város lakóinak a művészekhez való közvetlen viszonyulása, a mindenkori városi vezetés udvarias odafigyelése, újabban néha a tehetős polgárok támogatása is. Létezik egy városi elvárás irányunkban, és egy a szakmában tapasztalható, néha az irigykedést is magában foglaló figyelem. Ez nagyon jó érzés, de ne gondolja senki, hogy aktuális helyzetünkben ez nagyon kiemelne bármelyikünket, hogy talán kiváltságokat élveznénk. Megéljük – mint minden polgár – a várakozásokkal, reményekkel terhes hétköznapjainkat, dobozainkból ki-ki kandikálva integetünk is egymásnak, az igazi felszabadultságot azonban csak a saját csapatban, mármint a művészek köreiben éljük meg.

Két és fél évtized szentendrei lét nem is oly kevés. Eddigi életednek alig kevesebb, mint a fele. Mily mértékben érzed magad teljes jogú polgárnak lakóhelyeden? Ebben a kérdésben benne van az is: mennyire köt még téged a szülőföld?

Kezdeném a kérdés második felével. Állampolgárként, magyarként természetes a kötődésünk, ugyanis a szűkebb család már itt él Kis-Magyarországon, itt találtunk országra, hazára. Rendben is van ez, hiszen Erdélyből Magyarországra költöztünk, jól-rosszul élünk, mint mindenki, itt találtuk meg boldogulásunkat. A művész-státuszom is itt alakult ki, és fejlődött az otthoni nagyon viszontagságos életemhez képest. Mégis az erdélyiség mint tudati elem végigkísér, akárhol is éljen az ember. A Trianonban megbomlott egységet mi őrizzük tulajdonképpen. Ez már inkább egy virtuális érzelmi-kulturális egység, egy értékpótló tevékenység, az összmagyar építő szándéknak a tudata. Ez így van a Szentendrén élő többi kisebbséggel is: természetes a vonzódásuk, szimpátiájuk valamikori szülőföldjük iránt.

Elég sok sikertelenség ért azonban szakmai érvényesülésem során, de nem lenne elfogatható kifogás, ha azt a székelységhez való kötődésemmel magyaráznám. Ebben a pozitív erényeket nélkülöző világban a mi szakmai területünkön is ugyanaz a morális hiány dominál, mint jól ismert politikai helyzetünkben. A várost is megosztottnak látom, nem tud egy szerves egység, vagy legalább konszenzus kialakulni. A város különböző kerületeiben (Belváros, Pismány, Püspökmajor, Izbég, Pannóniatelep) párhuzamosan léteznek bezárultnak, elszigeteltnek mondható részek, melyek egymással szinte egyáltalán nem kommunikálnak. Ez tulajdonképpen egy alvó város, a rá szabaduló nagyszámú turistával. Valamilyen Szentendre-tudat ilyen körülmények között nehezen fog kialakulni. A szentendreiség általában csupán az itt lakás tényében valósul meg. Én teljes jogú polgárnak érzem magam, sőt, a Belváros egy jellegzetes figurájának is, a többi – most már egyre inkább „télapósodó” – kollégámmal együtt.

Mit gondolsz, mi kellene ahhoz, hogy a városka belső képe egységesebbé váljék? Másrészt, hogyan lehetne pezsgőbbé tenni a "turisták nélküli" Szentendrét?

Nagyon lényegbevágó kérdés. Ezt a mediterrán jellegű kisvárost a 70-es évektől egyszer csak elárasztották a turisták. Nem tudom megítélni, hogy ez jó-e vagy sem. Azt hallom a tősgyökeres szentendreiektől, hogy ebben a nagy cirkuszban nem érzik jól magukat. Egységességről nemigen beszélhetünk, mert a külső és a belső változások a „rendszerváltakozás” után minden értelmes, higgadt döntést nélkülözve nagyon hirtelen történtek. Az új vendéglátó helyek, vásárló utcák, s ez a nagy nyüzsgés olyan, mint a néhai alaszkai aranyásók utcácskái. Az újonnan beköltöző polgárok identitása csak ritkán találkozik a még itt élő, őshonos szentendreiek azonosságával. Ugat a pénz, és a gazda mosolyog. Egységesség így nem fejlődhetett ki, maradt a mindenkori kultúrpolitika érdekeinek az érvényesítése és az unalomig csépelt kifejezések: „Szentendre, a festők városa”, „Szentendre, a Dunakanyar ékszerdoboza”, „Szentendre, a múzeumok városa”. Ne tessék nevetgélni, érdemes egy belvárosi sétával megtekinteni, majd értékelni ezt a híres ékszerdobozt... A várost azért lehet szeretni mindezekkel együtt.

Egyértelmű, hogy Szentendre Budapest nélkül nem lehetne az, ami. Te ott élsz és alkotsz, de az igazi művészeti közeged mégis a fővárosban van, hiszen művészetedet nem az idegenforgalmi igényekhez alakítod, mint oly sokan. Hogyan éled meg ezt a furcsa kettősséget, a két hely egyidejű vonzását?

Ne feledjük, Szentendre a menekülés színhelye volt a valamikori haladó szellemű művészeknek, vagy a trianonista Réti tanítványoknak. A poszt-nagybányaiság vonalán az évek folyamán kialakult nagyon érdekes út például a bioromantika, a népi motívumkincsek szintetikus, analóg jelfeldolgozása. Ezt a képet teszi még színesebbé a geometrikus-konstruktív-szuprematista, a vidám népies, a pop, az avantgárd festészet, a szuverén természeti formákra utaló szobrászat, az installált fotó, a jazz, a nagyszerű délszláv zene, a performance, a számos „hangmerénylet”, az intermédia. Szóval elég nagy a fegyvertár. Az országos kincstári kultúrpolitikának észre kell vennie, hogy a budapesti művészeti szcéna elég szegényes lenne a velünk való szerves kapcsolat nélkül. Ha nem lenne felháborítóan kontraszelektív a hivatalos figyelem, akkor talán a mi viszonylagos egységünk is megvalósulna. A mostani aktuális kiállításommal kizárólag a város történetére utalok, hiszen az ezer éves évfordulóra készítettem a képeket. Az igazi művészeti közegem azonban inkább ott van, ahol egyszerre értő és érző szemekre találok: Zabolán, Budapesten vagy például Oszakában.

És a nagy szentendrei sorozat? Milyen misztikus szálat találtál a hétköznapi környezetben, a „kenyérkeresés” színhelyén?

Érdemes megnézni a Szentendre főterén lévő pestis kereszt alapzatát, az arra függőleges oszlop geometriai alakzatát, a monumentum helyét, ami tulajdonképpen három utca keresztezése. Nagyon „áthallásos” ez a kereszt. A végén még keresztrejtvényként aposztrofálják az erre érzéketlen sétálók. Itthon a többség a szentháromságra gondol, mert kultúrája szerint így természetes. Fantasztikus, ahogyan az akkori építők munkáját alapvetően meghatározta a fizikai adottságok és a hitbéli azonosságok harmóniája. A tíz kép alapjául ezt a hármas tagozódást vettem alapul. Tulajdonképpen önkényesen képzeltem erre a helyre, akár az ismert időszámítás elé, mind a megtestesült igét. A többi már csak egyszerű utalás a bekövetkezett korokra egészen napjainkig. Ennek a hármasságnak a jelenléte vagy hiánya közepette telt el ez az 1000 év, az én olvasatomban.

Szombathy Bálint

Kész képek

2009-10-19T04:55:00.001-07:00

2009-10-06T09:22:00.001-07:00

Befejezett zabolai képek

2009-09-16T06:47:00.001-07:00

Zabolán készült festmények 2009

2009-09-04T03:28:00.001-07:00

2009-08-07T05:57:00.000-07:00

2009-07-25T09:46:00.000-07:00

2009-07-19T10:20:00.000-07:00

2009-07-17T10:40:00.001-07:00

Majdnem kész állapotban.

2009-07-10T03:33:00.000-07:00

2009-07-02T01:41:00.000-07:00

2009-06-27T07:48:00.000-07:00

Képek

2009-06-17T11:05:00.000-07:00

Félkész állapotban van mind a hat, de megnézhető.

2009-06-14T12:25:00.000-07:00

2009-06-09T06:00:00.000-07:00

Kiállítás, Bécs, 2008 XI. 07 Keller galerie

2008-10-28T02:54:00.000-07:00

Kortársaim 1/20
/110 cm x 80 cm, olaj-vászon/

Kortársaim 10/20

/110 cm x 80 cm, olaj-vászon/

Éden

/70 cm x 50 cm, olaj-vászon/

Éden

/60 cm x 80 cm, olaj-vászon/

Éden

/80 cm x 60 cm, olaj-vászon/

Éden

/70 cm x 50 cm, olaj-vászon/

Éden

/70 cm x 50 cm, olaj-vászon/

Éden

/60 cm x 80 cm, olaj-vászon/

Víz köpő

/100 cm x 100 cm, olaj-vászon/

Labda

/50 cm x 50 cm, olaj-vászon/

Éden

/60 cm x 80 cm, olaj-vászon/

Ülő

/70 cm x 50 cm, olaj-vászon/

Vírus

/70 cm x 50 cm, olaj-vászon/

Éden

/70 cm x 50 cm, olaj-vászon/

Vírus

/70 cm x 50 cm, olaj-vászon/

Kis Solaris

/50 cm x 50 cm, olaj-vászon/

Kompozíció

/70 cm x 50 cm, olaj-vászon/

Léna Roselli Galéria meghívására

2008-10-19T08:25:00.000-07:00

Duna vízió
/olaj-vászon, 160 cm x 220 cm/

Duna vízió

/olaj-vászon, 50 cm x 70 cm/

Mission Art Galéria aukciójára javasolva

2008-10-12T07:30:00.001-07:00

Fészek
/olaj-vászon, 100 cm x 100 cm/

Rések

/olaj-vászon, 80 cm x 120 cm/

Sziget
/olaj-vászon, 100 cm x 110 cm/

Madarak
/olaj-vászon, 100 cm x 110 cm/

2008-10-11T02:51:00.000-07:00

2008-09-27T05:38:00.000-07:00

Oroszlánok

2008-09-14T09:08:00.000-07:00

2008-08-05T12:48:00.000-07:00

kortársaim 4

2008-07-16T10:55:00.000-07:00

kortársaim 2

2008-07-16T10:53:00.000-07:00

kortársaim 3

2008-07-16T10:52:00.000-07:00

kortársaim 2

2008-07-16T10:49:00.000-07:00

kortársaim

2008-07-16T10:45:00.000-07:00

Vírusok

2008-07-16T10:18:00.000-07:00

2008-07-15T01:45:00.000-07:00

Meghívó, mikor, hol meg ilyenek

2008-07-13T14:00:00.001-07:00

Nagyobb méretért klikk a képre!

Marosvásárhely

2008-07-11T09:08:00.001-07:00